Interjú Gabriella Eld írónővel

Első interjúalanyom, Gabriella Eld, nem átlagos egyetemista. Tinifejjel úgy döntött, megírja azt, amit gyermekkori fantáziája alapozott meg, önállóan, írói szabadságát megtartva. Életének első, grandiózus művében tabut döntöget, világokat épít, bátran rajzol térképet trilógia képében. A tizenkilenc éves írónővel hosszan és mélyrehatóan volt szerencsém beszélgetni az elkészült köteteiről és későbbi terveiről.

Kérlek, mondj magadról néhány szót!

Tizenkilenc éves múltam, egyetemre járok, és tizenhat éves voltam, amikor elkezdtem a regényt. 

Mi inspirált az írásra? 

Gyakorlatilag a csalódás a fantasy könyvekben. Mindent bele akartam tenni, amit egyikben sem találtam. 

Írástechnikailag ki inspirált, vagy ki tett hozzá, hogy ma úgy írj, ahogy írsz?

Nagyon sok Rick Riordant olvastam gyerekként, ami nagyon tetszett. Az ő stílusában gyakorlatilag a párbeszédek és a leírások nem nyomták el egymást, harmonikusak. Szerettem, hogy arányosan tagolódnak a regényei. 

A szüleid is sokat olvastak, vagy te vagy az egyetlen művészlélek a családban?

Édesanyám rengeteget olvasott, tehát nem vagyok egyedül ezzel a családban. 

És innen jött az írás szeretete, vagy egyszer csak megvilágosodtál, hogy most leülsz és megírod A Regényt?

Mindig művészléleknek tartottam magam, szerettem rajzolni, festeni, de tehetségem annyira nem volt hozzá. Nagyon szerettem volna ezeket a sztorikat, amik a fejemben voltak, valahogy megjeleníteni. 

A fejedben csak fantasy történetek vannak, amelyek egy másik világban vagy univerzumban játszódnak?

Nem. Voltak olyan történeteim is, amelyeket szeretnék újraírni, itt és most játszódtak, viszont ezeknél nagyon kellett figyelni, hogy ne legyenek unalmasak. Például egy társadalmi, romantikus történetben nem harcolnak a karakterek, mert nem az a fő konfliktus. Éppen ezért nem tudtam megmaradni mellettük. 

Maga a regény ötlete mióta volt meg a fejedben?

Amikor ennek az alapját megírtam, kilencéves voltam. Emlékszem, hogy ültem a gép előtt és írogattam Wordbe. Belenéztem pár év múlva, ott voltak a karakterek, és nem tudtam volna veszni hagyni őket, szóval kitaláltam, hogyan élhetnének tovább.

Miért a Colorcom kiadót választottad?

Ők mutattak elsőként nagy érdeklődést, és nagyon gyorsan dolgoztak. 

Elégedett voltál a kiadó munkájával?

Igen, az Ikercsavar Krónikákhoz a Colorcom minden szempontból egy tökéletes kiadó volt. 

A családod olvasta a történetet, és ha igen, pozitív visszajelzést kaptál tőlük?

Igen, az édesanyám. Akik fontosak nekem, mindig elmondják a véleményüket, ez most tetszett, ez most túl véres volt. (Nevet.) De összességében nagyon örülök, ha van véleményük róla - akár pozitív, akár negatív.  

Mindig vannak olvasói elvárások. A további kötetek megírásában számított, hogy ki mit gondol, mit szeretne?

Nagyon szívesen meghallgatom őket, de nem. Az én történetem, és szeretnék mindent úgy csinálni benne, ahogy én elképzeltem. A gondolataim nem mások elvárásaihoz idomulnak. 

A történetnek ezek szerint megvan a gerince. Amikor az első betűt leütötted, tudtad, hogyan fog befejeződni?

Igen. Tegnap fejeztem be a harmadik kötetet, és az elején nem hittem volna, mi lesz a vége. Egyáltalán nem az volt, amit a kezdetekkor terveztem, mert folyamatosan formálódik a történet. 

A regényben elég sok faj és világ van vegyítve. Hogyan jött a négy sík és a rengeteg lény ötlete?

Az eredeti történetben, ami ennek az alapjául szolgált, három sík volt, közben kiötöltem, milyen jól nézne ki, ha a főszereplőnek agancsa lenne. Ez egyikbe sem illeszkedett, ezért gyorsan meg kellett alkotni egy negyedik síkot. 

A lényeket hogyan válogattad össze?

Szerettem volna elkerülni a csakis vámpír-vérfarkas klisét, ami általában a regényekben uralkodik. Az eredeti történet gerince a vámpírok voltak, ezért őket meg kellett hagyni. Ezután elengedtem a fantáziámat, ha egyszer már vannak vámpírok, akkor mi lehetne még érdekes. 

Az ikreken kívül van még egy nagyon hangsúlyos, érdekes karaktered, Rio. Ő mit reprezentál? A főnök, az apafigura?

Riónak nincs családja, pedig mindig szeretett volna; nincs gyereke, pedig mindig szeretett volna. Alapvetően egy elviselhetetlen, magának való karakter, és ott van benne az érzékeny vonal, hogy: de ha lenne egy fiam, de ha lenne egy lányom… Egy kicsit magát látja Robinban. 

Az ikrekkel kapcsolatban viszont az érdekelne leginkább, hogy mindenben hasonlítanak egymásra, a külső jegyekre gondolok, emiatt értelemszerűen megfordult a fejemben, hogy egymást szeretik, vagy ez inkább nárcizmus a részükről?

Gyakorlatilag mindketten abba szerelmesek, ami a másikban megvan, de belőlük hiányzik.

Egy hangsúlyos női karaktered van, aki a viszontagságok ellenére erős és bátor. A betegséged miatt kérdezem, hogy magadról mintáztad, magadból merítetted az ihletet?

Szeretem én is legyőzni azt, amit kapok. Bármi történik, megbirkózom vele. Emellett nem szeretem a gyenge női karaktereket, azt, aki nem tudja, mit szeretne. Én azt szeretem, ha egy női karakter van olyan erős és domináns, mint egy férfi. 

Az, hogy bármilyen külsőt felölthet, az álca, védelmi mechanizmus?

Nincs kibékülve önmagával, és nagyon hányatott sorsa volt. Ez a tragédiája is, mert soha nem találta meg azt, aki önmagáért szereti, csak azért, ami lehetne. 

Nestor lényegében minden, ami Jordan nem, és ez fordítva is igaz. Szándékosan alkottad őket olyanra, hogy csak akkor funkcionáljanak jól, ha a két jellemet összeteszed?

Gyakorlatilag másként is fognak funkcionálni, másként is kell majd nekik, tehát nem lesz ilyen karakteres a határvonal a későbbiekben közöttük. Nestor fog idomulni, de többet nem mondhatok. 

Miért három részre szedted Jordan emlékeit?

Nem tudom, az én gondolkodásomban vagy egy, vagy három, nincs kettő vagy négy. Ez egy meseszám, ami szerintem bennünk van. Úgy gondoltam, ha már három könyv lesz, minden könyvre jusson egy emlék. 

A következő ötleted, ami már biztosan a fejedben van, ha most fejezted be az utolsó krónikát…

Igen-igen.(Nevet.)

Mit gondolsz, a rajongóid tudnak majd veled jönni, vagy egy teljesen más tematikát hozol, és kockáztatsz?

Szerintem tudnak jönni, bár más tematika lesz, de mégsem annyira. 

A második kötetben a kosszarvak mit jelképeznek?

A másik oldalt, a főellenséget, illetve annak a faját. 

Az elementál síkról keveset tudunk meg, azt a keveset is főként Jordan és Nestor szemén keresztül. A későbbiek során ki lesz bontva a világ felépítése, működése?

A második kötetben bőven lesz róla szó, sőt, a többi síkúr is szerepet fog kapni. A szempontjaikon keresztül megismerjük a világot, illetve a saját sérelmeiket, így megérthetjük őket. Emiatt folyamatosan cserélődik, ki narrál, egyes karakterek háttérbe szorulnak, újak kerülnek előtérbe. 

Köszönöm a válaszaidat! 

Az Emlékek Jordan számára itt és itt, valamint a Remények Jordan számára itt rendelhető meg!