(Szür)reális ámokfutás: Sepsi László - Pinky

„Sepsi ​László mindent tud a krimiről, noirról, horrorról és az urban fantasyról, de nem esik kétségbe akkor sem, ha az úgynevezett magasirodalom ködbevesző elefántcsonttornyának nyirkos lépcsőházaiban kell eltájékozódnia. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy nem csak az emberi és a nem-emberi lélek működésével van tisztában, hanem arról is pontos fogalmai vannak, aminek talán még lelke sincs.

Új regényében olyan világot alkotott, ami bár minden oldalon újabb és újabb meglepetéssel szolgál, egészében véve mégis kényelmetlenül otthonos. Mert bár magunknak is nehezen valljuk be, nagyonis jól ismerjük a mindent átszövő korrupció csatornabűzét az orrunkban, a városlakók mellére esténként sötét démonként telepedő kilátástalanságot, de a beláthatatlan pusztulás apró réseiből elő-előbukkanó szépséget és csodákat is, amik miatt mégis, mindennek ellenére felkelünk reggelente.

A Pinky című regény éppen olyan, mint a címében szereplő különös, rózsaszín és kegyetlen ital: amilyen furcsának tűnik elsőre, olyan természetességgel eszi bele magát az ember agysejtjeibe, és egy pillanatra sem ereszt el a szélesvásznú végkifejletig. Egyben pedig újabb bizonyíték arra, hogy a XXI. századi fiatal magyar irodalom immár tényleg nem ismer sem zsánerbeli, sem nyelvi határokat, szíve pedig egy ütemben dobog az átkozott nagyvilág fékevesztett, dühös és szédítő ritmusával.”

Egy éves késéssel jutott hozzám a regény, mert nem robbant akkorát, bár mind tudjuk, hogy gyakorta nem a minőségi könyvek robbannak be a rendszeres könyvvásárlók tudatába. Okolható ezért a marketing, a fogyasztási szokások, a pénz, a protekció, az elbutuló olvasói réteg, és még hosszan sorolhatnánk, mindenki válassza ki a számára legmegfelelőbb indokot. Saját figyelmetlenségem, nemtörődömségem, anyagi szűkösségem és urban fantasy-tól való idegenkedésem engem is elszeparált, miközben tucatjával jelentek meg elnagyolt kritikák a 2016-os év egyik legkiemelkedőbb alkotásáról. (Ez is az lesz, a terjedelem és nem feltétlenül szakmai megközelítés miatt.) Azért nem korlátozom kicsiny hazánkra, mert a Pinky éppen olvasztótégely regény, vagyis a világ bármely pontján fogyasztható és szerethető lenne. Ez javarészt az író ügyes egyensúlyozásának köszönhető, bárhol megtalálható várost és vidéket teremtett, fantázianevei könnyen kiejthetőek, nem okoz gondot a fonetikus íráshoz szokott olvasóknak sem, sokszínűsége ráerősít a multikulturális környezetre – ami ez esetben inkább faji, de ügyesen tapogatja le az etnikumi valóságot -, bizonyos elnevezések szimbolikája pedig bravúrosan reflektál a saját maga görbéjén mozgó történetre.

Tehát az ízléses borító alatt ott a város – bárki és mindenki Városa –, kissé vaskosan tálalva, pedig csak 360 oldal. Valahogy a könyv fogását nem sikerült eltalálni, nekem nehéznek és nehezen foghatónak tűnt, esélyt sem adott, hogy tömegközlekedési eszközön állva olvassam, vagy lámpafénynél magam felé tartva. mindig le kellett tennem vízszintes felületre vagy két kézzel erősebben széthúznom. Ez kissé megtörte az olvasás komfortját. Lehet, van benne némi szándékosság, ugyanis az olvasnivaló is folyton arra törekszik, hogy megtörje a komfortzónát. Időnként egyenesen kényelmetlenül éreztem magam, de nem tudtam megszabadulni a könyvtől, úgy éreztem, egy baleset szemtanúja vagyok, oldalra kellene fordítani a fejem, mindenhol belek lógnak, vér folyik, de képtelen vagyok rá. Mert érdekel.

Szóval itt ez a Sepsi László, akit Tandori Dezső is csak dicsérni tudott, aki írt már gyerekeknek és fiatal felnőtteknek egyaránt, aki otthon van mozgókép kultúrában is, POPJAK-kel, Műútkodik, és mindig gengszter szeretett volna lenni. Vagy csatamágus. Sőt, egy éve megírta a Pinky-t.

A történet szerint Jynx, az enervált, kiábrándult és cinikus macskaféle férfi komoly függőséggel küzd. Issza a Pinky nevű italt, Mr. Pinky remek találmányát, együtt él egy tündérrel (Wendy) és örök filozófiai harcban áll a testvérével. Egymásba forduló napjait egyszerű semmittevéssel tölti, csakhogy ezt a permanens vegetálást megszakítja Caracal, a testvér, halála. Jynx tompított érzelmei közül felszakad a harag, és úgy dönt, mindenáron kideríti, ki és miért vette el tőle az utolsó, élő családtagját. Nyomozással egybekötött bosszúhadjáratba kezd, a hullákkal és hazugságokkal tarkított út végén azonban olyan válaszok várják, amelyekre nem volt felkészülve.

A Pinky nem zsánerregény, vagy ha az, különös egyvelegének, inkább fúziójának új nevet kellene adni. Abszolút szépirodalmi stílusban megírt, valóban urban fantasy közegben, és talán lecsippent a noir irodalomból is – bár ezzel nem teljesen értek egyet -, de számomra éppen ezek miatt semmihez sem hasonlítható. Egyedi, átütő hangja, világteremtő leírásai és posztmodern utóíze új ajtót tép fel.

A Pinky, vagyis Sepsi László, éretten és kreatívan mesél az addikcióról, szerelemről, testvéri kötődésről, bosszúról, pszichózisról, szülői kétségbeesésről, kapitalizmusról, mindeközben reflektál a jelen politikai helyzetre, a “multikulti” veszélyeire, és belefűz több tucatnyi morális és etnikai kérdéskört is. Soknak tűnhet, csakhogy ez Sepsi legnagyobb erőssége: roppant jó érzékkel ritmizál. Lassan, mondhatni érzékletesen porciózza az információt, egészen az utolsó oldalig kapunk újabb és újabb részleteket. Ez szépen illeszkedik Jynx első szám első személyben írt elbeszéléséhez, hiszen a főhős nem gondolja át az első ötven oldalban, miként néz ki, illetve működik a világ, amelyben létezik, hanem az út során asszociál, és ennek köszönhetően bomlik ki a valósága.

Realista megközelítése mellett egy nagyon hiteles, szerethetetlenségében kedvelhető karaktert teremtett Jynx személyében. Deprimáltsága és gúnyos megjegyzései alkotják a gerincét, nehezen kommunikál, az érzéseivel hadilábon áll, búskomorsága (vagy inkább búvalbaszottsága) mögött néhány gyerekkori trauma és kamaszos ellenállás húzódik. A maga módján önveszélyes, önbántalmazó, nem érdekli semmi az életben, nincsenek tervei és céljai, nem is igazán leli a helyét. Depressziós és drogfüggő, jár mellé egy nagy adag apakomplexus. Izolálja magát teljes mértékben, teret sem enged saját érzelmei megélésének, mert attól sebezhetővé válik.

Pinky a menekülést jelenti, ez a narancsillatú, rózsaszín ital az agyra hat, aki fogyasztja, átalakulhat egy másik személyiséggé. Sikerét ez alapozza meg. Mindenki menekül. Az élete, a valósága, a házassága, a sikertelensége, a mulyasága, a rossz közérzete, tehát lényegében minden negatív elem elől. Egy estére bárki lehetsz. Jynx igazából ebben sem talál örömöt, annyira melankolikus, hogy senki sem akar lenni.

Amit még szeretnék mindenképpen dicsérni, az a megteremtett világ maga. Egy (szür)reális ámokfutás: élénk, változatos és sokrétű. A kitalált lények és szimbolikájuk magával ragadó, abban biztos vagyok, hogy első olvasásra nem mindent sikerült megértenem vagy észrevennem. Aprólékosan kidolgozott részletei teszik teljessé és lenyűgözővé. Éppen ezért – habár lehetetlen, de – FILMRE kívánkozik. Izgalmas, szinte lázas látomás, ami istentelenül jól nézne ki a mozivásznon.

És megemlíteném még a homoszexualitás intelligens beépítését is. Jynx öccse meleg. Van egy élettársa is. És ennyi. Tökéletes megközelítés. Mintha teljesen normális dolog lenne – merthogy az is.

Tehát mit kapsz, ha elolvasod a Pinkyt? Tartalmat. Egy vibráló dimenziót, elgondolkodtató témá(ka)t, igényes írást és egy rendhagyó főszereplőt. Jynx nem hős, ugyan kérlek, azt vártad tőle? De összességében tiéd lesz egy naturalista, realista vízió. A legjobb fajtából.

Könyvkritikát írta: woolfe

Nagy köszönet a Libri Kiadónak és Sepsi Lászlónak a könyvért!

Amit nem mellesleg például itt tudsz beszerezni!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ:  Telitalálat. Szimbolikus, akár az egész regény. Élénk, izgalmas. Imádom. 5 pont

TÖRTÉNET: Annyira jó, hogy sokszor fogom még újraolvasni. 5 pont

KARAKTEREK:  Jynx nagy kedvenc, Wendy is, kettejük párosa különleges. Ők ketten vannak a legnagyobb alapossággal kidolgozva, hiszen első szám első személyben íródott, a többieket is Jynx szemén keresztül ismerjük meg, ami egy jó adag szubjektivitást injektál beléjük. De a karakterek sokszínűsége tagadhatatlan. 5 pont

KIADÓ: Libri

TERJEDELEM: 360 oldal

MEGJELENÉS: 2016

MŰFAJ: urban fantasy, szépirodalom