Felnőni szívás: Tomcsik Nóra - A változások kora

„Anglia az 1910-es évek hajnalán.
A szegény sorsú Henry, abban a reményben, hogy pénzt és rangot szerezve elveheti a gróf kisasszony Sarah-t, Londonba utazik. Sarah azonban választás előtt áll. Az egyszerűbb életet választja-e Henryvel, vagy elfogadja a birtok új örökösének, Jacobnak házassági ajánlatát és ezzel a grófnői címet? Bátyja, George ugyanis lemond örökségéről és papnövendék lesz Lancesterben, ahol hamarosan megismeri a tragikus körülmények közt elárvult, ám mindig derűs Annát. Mindeközben George és Sarah húga, a bájos és lázadó kamasz, Charlotte arról álmodozik, hogy Henry egy nap őt veszi el feleségül.
Mind az öten más-más tervekkel és ábrándokkal vágnak neki a körülöttük egyre gyorsabban változó világnak, ahol a társadalmi elvárások és előítéletek mellett leginkább önmagukkal kell újra és újra megküzdeniük.
A dolgok aztán váratlan fordulatot vesznek, mikor Henry New Yorkba érkezve radikális, rendszerellenes szervezkedések és lázongások közepébe csöppen. Az egyre aggasztóbb történések után Henry kénytelen arra a következtetésre jutni, hogy mindez csupán valami sokkal veszedelmesebb esemény előszele, mely így vagy úgy, de majd mindannyijuk életét megváltoztathatja.”

Tomcsik Nóra egy eseménytelen napon jelentkezett e-mailben, én pedig majd’ kiugrottam a bőrömből, mert minden írói megkeresés visszaigazolás is egyben, hogy a blogomat olvassák és szeretik, összességében igény van rá. Ennél nagyobb öröm, hovatovább, megtiszteltetés aligha érhet egy bloggert. Természetesen azonnal levelezésbe kezdtük, és rövid időn belül nálam landolt A változások kora.

Fülszöveg alapján egyből megneszeltem, ezúttal is egy fajsúlyos tematikájú regényt fogok elolvasni, mégis némi tartózkodással kezdtem bele, hiszen egyetemi tanulmányaim során megismerkedhettem az angol történelemmel, kultúrával és irodalommal. Summa summarum, magasra tettem magamban a lécet, és reménykedtem, hogy Tomcsik Nóra meg tudja ugrani.

Mielőtt azonban belevágnék a regény konkrét, részletesebb elemzésébe, muszáj néhány szót ejtenem általánosságban a történelmi regényekről. Alapvetően népszerűségnek örvend, vonzereje múlt iránti romantikájában vagy újszerű realista brutalitásában rejlik, a műfaj manapság bizonyos értelemben reneszánszát is éli. Ad egyfajta nosztalgikus távolságot, de örökérvényű tanulságainak és jellemábrázolásainak újragondolásával mégis friss tud maradni. Persze Alexander Dumas, Charles Dickens vagy Victor Hugo klasszikusain túl a (poszt)modern kor is előhúzott néhány erős regényt, Ken Follett, Kertész Imre vagy David Benioff tollából. Sőt, Tolkien után szabadon, a fantasy elemekkel tarkított történelmileg hiteles, mégis univerzumteremtő történetek is komoly rajongói bázist építettek ki.

Az egyre naturalisztikusabb, hitelesebb vonal mellett megjelent az érzelmi túlfűtöttségtől lüktető mellékág, sorozatok és könyvsorozatok fonódtak össze, épültek egymásra. Mindeközben hatalmas lökettel hódít teret a young adult (fiatal felnőttekről-felnőtteknek szóló történetek), és valahogy Tomcsik Nóra ennek a háromnak az ötvözetét célozta meg. Emóciók, plusz felnőttség küszöbén álló fiatalok az 1910-es évek valósághű miliőjében. Ambiciózus, de sikeres is?

A történet szerint Henry és George elválaszthatatlan barátok, sem anyagi helyzetük vagy társadalmi rangjuk nem tépázhatja meg kettejük szövetségét. Henry azonban gyermekkorától kezdve szerelmes George testvérébe, Sarah-ba, aki grófkisasszonyként elérhetetlen álom az egyszerű istállós fiúnak. Szerelmük mégis kibontakozik, ezért Henry úgy dönt, vagyonra és rangra tesz szert, hogy visszatérjen, és méltó úriemberként kérhesse meg a lány kezét. George mindeközben lemond grófi címéről, hogy papi pályára léphessen, ezért a birtok és a vele járó cím legközelebbi férfirokonukra száll. Sarah nehéz döntés előtt áll, mert az új örökös, Jacob házassági ajánlatot tesz neki, aminek elfogadásával megmentheti az egész családját, és komfortos jövőt biztosíthat nekik.

Elsőként azt mondanám, A nagy Gatsby és a Büszkeség és balítélet/Downtown Abbey fúziójának kivonatát olvastam el. Hányatott sorsú fiú próbál anyagi és társadalmi hátteret biztosítani gazdag kedvesének, illetve a lánygyermekek kötelessége, hogy a birtok következő örökösének elfogadásával bebetonozzák családjuk jólétét. Csakhogy én veszettül hiszek a Felhőatlasz egyik legnagyobb igazságában: „’De ilyet írtak már százszor!’ – mintha lenne bármi, amit nem írtak meg ezerszer Arisztophanész és Andrew Lloyd Kókler között! Mintha a művészet a Mi lenne, és nem a Hogyan!”

Szóval megugrotta-e Tomcsik Nóra a lécet?

Igen is – meg nem is.

Henry és George története megkapó. Talán leginkább az tetszett bennük, hogy barátságuk alapját nem a közös vonásaik adják, hanem az a szeretet, amivel a különbözőségüket és egymás negatív tulajdonságait kezelik. Henry temperamentumos, de alapvetően érzékeny és tisztességes jellemét tökéletesen egészítette ki George szelíd, jámbor és segítőkész alaptermészete. Kettejük barátságának alakulása talán a leghitelesebb szál, hiszen a távolság megkurtítja és –ritkítja leveleiket, bizalmuk és lojalitásuk mégis egymás felé a legerősebb. Komplex és hiteles ábrázolás.

Ennek ellenére George sokkal kidolgozottabbnak tűnt, habár Henry uralta a lapokat mennyiségben. Dacos gőgje eleinte szimpatikusnak tűnt, de később, fejezetről-fejezetre haladva, idegesíteni kezdett. Úgy éreztem, mind kedves gesztusára jut két kiakadás, amit nehéz volt érdemben elhelyeznem. A vele történő kalandok pedig elnagyoltnak és kellemetlenül szappanoperásnak hatottak. George ezzel szemben ütemesen, lélektanilag izgalmasan bontakozott ki, ezért némiképp úgy gondolom, van benne szándékosság. Egyéni történeteik az egyéniségükhöz illeszkednek.

A másik izgalmas szál Sarah és Henry kapcsolata. Kifejezetten kedveltem a történetvezetést. Nem volt elcsépelt ilyen szempontból, sőt, a megszokott szerelmi drámák helyett egy nagyon komoly hangú, színvonalas cselekmény bontakozik ki. A felnőtté válás egyben önvizsgálattal és az érzelmek újraértékelésével jár. Különbség van a lányos ábrándok és a felnőtt nők érzelemvilága között. Különbség van a kamaszos vágy és a felnőtt férfi prioritásai között. Ez egy olyan erős pont a regényben, aminek a kibontását várom a legjobban George és Henry barátsága mellett.

Illetve George drámáját. A hit és emberi vágyak összecsapását. Istenem, ide nekem!

Ettől függetlenül egyre inkább kezdem azt érezni, hogy rengeteg fiatal íróban megvan a potenciál, de nem rendelkeznek még azzal az eszköztárral, amellyel minőségben is utolérhetik az elképzeléseiket. Ez nem azt jelenti, hogy rosszul és rosszat írnak, egyáltalán nem, mindössze hiányos a stilisztikai és szókincsbeli tudásuk, amit nyilván nehéz is lenne elvárni. A tervek nagyon is jók, a kivitelezésnél viszont gondok akadnak.

(Hozzátenném mellékesen, hogy immáron második alkalommal olvasok olyan rosszul szerkesztett, borzasztóan korrektúrázott regényt, hogy a nekik adott pénzt az utolsó forintig visszakérném. Banális és fatális félreírások váltakoznak, vesszőhibák és szóismétlések tarkítják a szöveget. Ez nem az író hibája. Gordon Agáta például nyersen, mindenféle helyesírási szabály betartása nélkül küldte be az írásait, de a szerkesztők és korrektorok formázták meg. És Gordon Agáta – a szememben – egy istenadta zseni. Szóval azok, akik a regényen dolgoztak, valójában nem dolgoztak, vagyis nem olyan minősítésben (sem minőségben), mint fel vannak tüntetve. )

Másokkal ellentétben nekem, aki számtalan angol regényt olvastam, nem igazán érződött a tipikusan brit atmoszféra. Történelmi hitelességében is valahol itt csúszik el a történet. Olyan mozzanatok és momentumok tarkítják, amik biztosan nem történhetett volna meg. Például Sarah nagynénje, aki örömmel kíséri el a lányt egy rossz környékre, majd kettesben hagyja őt Henry-vel. Ez teljességgel kizárt. Még ha a hölgy van is olyan kedves, hogy megértse Sarah érzéseit, az úri társaság tagjaként sosem kreálna előnytelen helyzetet egy fiatal és ezzel párhuzamosan házasságra alkalmas nőnek. Az ilyen jelenetek ponyva mellékízt adnak.

Szóval miért is olvasd el a regényt?

Mert visz magával. Gyors sodrású, eseménydús és érdekes is egyben. Ha belekezdesz, nem fogod végleg félretenni, mert tudni akarod, mi történik ezekkel a fiatalokkal. Egy kicsit vágysz a keserédességére, a romantikájára. Hibáit ellensúlyozzák kiforrott alkotórészei. Rám már vár a folytatás.

A könyvért hatalmas köszönet Tomcsik Nórának!

Ha szívesen elolvasnád, itt és itt tudod megrendelni.

Könyvkritikát írta: woolfe

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: A színösszeállítás nem a legesztétikusabb, viszont a két fiú egymásba ömlő, transzparens sziluettje hihetetlenül jó ötlet.   A szürkés árnyalatok előre sejtetik, hogy messze járunk a lányregények világától. 4 pont

TÖRTÉNET: Nem mentes a hibáktól, a hiteltelen pontoktól és a kliséktől, ettől függetlenül tele van megnyerő részekkel is. Néhány életszerű fordulat elvonja a figyelmet félresiklásokról. Jól megágyaz a következő kötetnek, felkelti az ember érdeklődését.  3 pont

KARAKTEREK: Mint említettem, Henry jelleme – szerintem – túl lassan alakul, egy idő után idegesítővé válik, miközben George és Sarah kiemelkedően érdekesek. Charlotte és Anna kibontásra várnak, nekem még nem teljes a kép. A mellékszereplők között viszont rengeteg kellemes csalódás ért. 3,5pont

EREDETI CÍM: A változások kora

SOROZAT: A változások kora 1.

TERJEDELEM: 326 oldal

MEGJELENÉS: 2016

MŰFAJ: kalandregény, fejlődésregény, történelmi regény