Magyar Mad Max(?): Csátvák Soma - Saltlands

„Száll a szélben egy mondás, miszerint aki volt olyan őrült, hogy a Sóságon telepedett le, az túlél bármit. És egyébként is: kinek jutna eszébe ezt a kiszikkadt világot felprédálni?
A sóságiaknak idejük sincs elgondolkozni azon, hol tévedtek; sokuknak a vitorlásaikba sem sikerül bepattanniuk. Mintha csak az Apokalipszis ismételné önmagát.
A Hadúr vezette hordával szemben garantált a homokba harapás, aki teheti, a szélre bízza sorsát. Számukra egy régi-új mondás jelenti az utolsó reményt: aki keres, az túlél.
Igaz ez a fosztogatókkal érkező sámánra, a világgal szemben is kardot rántani kész harcosra, vagy a kalmárra, aki a végromlás második hullámának napján is csak egy üzletet akart nyélbe ütni. A végtelen sósivatagot szelve, tudtukon kívül közelítenek egymás felé – hogy karambol, békés keresztezés, netán társulás kerekedik ki a találkozásukból, majd elválik.
Eközben a fosztogatók elveszett Istene végre jelt ad magáról, szólítja híveit. A megváltás mégis távolabb van, mint gondolnák. Mert a Sóságot sokan hajlamosak sivárnak, éppen ezért kiszámíthatónak tartani, azonban alig maroknyian ismerik végső természetét: határtalan hamisságát.

* * *

A három, párhuzamos szálon futó történetben komoly hangsúlyt kap a fosztogatók rettegett hordája, és persze számos dolog visszaköszön a Saltlands társasjátékból: járművek, tárgyak, helyszínek; a főszereplőkön túl pedig fel-feltűnik a többi választható karakter is."

Nem állunk a helyzet magaslatán, fogalmazhatnánk így is, ha hazai, igényesesen megírt disztópiák keresgélésébe fognánk. Pedig akadnának olvasói, ha jó írók, jó reklámszéllel és marketinggel jó regényeket adnának ki, hiszen a posztapokaliptikus történetek előkelő részaránnyal képviselik magukat filmek és regények terén egyaránt. A klasszikus és kihagyhatatlan darabok ( George Orwell – 1984, Aldous Huxley – Szép új világ, William Goulding – A legyek ura, Ray Bradbury – Fahrenheit 451, Margaret Atwood – A szolgálólány meséje) mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a kortárs alkotásokat sem, főleg az ifjúsági regény (young adult) kategóriában megjelenteket (Suzanne Collins – Az éhezők viadala trilógia, Takami Kósun – Battle Royale, Janne Teller – Semmi, Marie Lu – Legenda).

Mozgókép tekintetében hasonlóan erős a mezőny, ha csak azt mondom, Mad Max, Szárnyas fejvadász, 12 majom, vagy éppen Mátrix, mindenkinek beugrik legalább egy képkocka.
Magyar viszonylatban azonban sokkal szerényebb a lista, és még rövidebb az, amelyik akciódús, meglepő rétegelt és hátborzongatóan eredeti.

Csátvák Soma Saltlands – Isten után regényére azt mondhatnánk, megszületett a magyar Mad Max, mert első ránézésre komoly hasonlóságot lehet felfedezni. Adott egy posztapokaliptikus környezet, a kihalt, forró sivatagban (Sóság) emberek próbálnak túlélni. Nincs víz, nincs üzemanyag. Csakhogy az író mélyebbre túrt, a társasjáték ötletéből (amelyet barátaival/munkatársaival talált ki és valósított meg) regénnyé terebélyesedő történet komplexitásával és szimbolizmusával saját világot teremt.

A történet szerint a Kalmár, a Harcos és a Sámán egymástól függetlenül, egymást nem ismerve igyekszik érvényesülni és túlélni mikrokörnyezetében. Egyetlen esemény sodorja őket egymáshoz egyre és egyre közelebb, azonban egyikük sem sejti, hogy sorsuk egy ponton összefonódik majd, és események egész láncolatát indítja el. Mindhárman küzdenek a Sóság fojtogató kietlenségével, buckáról buckára haladva, szomjasan, életösztönükbe kapaszkodva próbálnak eljutni valahová, akárhová, egy bármilyen helyre, amely megszabadíthatja őket a végtelen sivatag alattomosságától.

Csátvák Soma regénye több szempontból is kiemelkedő. Történetét három nézőpontra bontja, de a fejezetek nem túl hosszúak, pörgősen, mégis érzékletes fogalmazásmóddal, zökkenőmentesen hajtja végig az olvasót a Sóságon. Figyelemreméltó szókincse és stílusa magával ragadó, viszont nem bocsátkozik dagályos leírásokba, barokkos körmondatokba. Főszereplőink személyisége, asszociációs rendszere és szókészlete eltérő, beszédmodoruk, elképzeléseik és vágyaik nem is különbözhetnének jobban egymástól. Mindenki más miatt szeretne eljutni valahová – célállomásaikat azonban nem ismerik, ezért szinte vakon botorkálnak előre, ha egyáltalán tudják, merre van előre, és ott mi is várja majd őket. Útjukat mégis szimbolikus mozzanatok, kiszámíthatatlan fordulatok és véletlenszerű találkozások tarkítják.

A kalmár tulajdonképpen egyfajta comic reliefként működik, bár háttere és törekvései kifejezetten emberiek. Ő tudja helyenként feloldani a cselekmény nyomasztó légkörét. Lényegében a semmibe menekül a fosztogatók elől, egy kétes hitelű térképet szorongatva, amely lehet, elvezeti a legendás Kikötővárosba. Kalandjai során eszére és leleményességére támaszkodva igyekszik túlélni, minden incidens, minden találkozás során lyukat próbál beszélni átmeneti társainak hasába, saját eszköztárával ugorja át az elé gördített akadályokat.

A harcos tulajdonképpen a nyers agresszió és erő, egy vérbeli katona, aki ismer minden trükköt, viszont túlságosan konok, büszke és barátságtalan, mindenkivel szemben bizalmatlan, minden találkozást taktikai szempontból elemez, és nem képes megadni magát – pillanatnyilag sem. A legnagyobb csavar, hogy ezt egy nő tálalja, tehát a vonzó, szende, esetlen, törékeny, védelemre szoruló gyengébbik nem helyett egy szinte brutálisan feminista személyiséget kísérünk fejezetről fejezetre. Durvasága időnként bosszantó, ellenszenvet is kivált, de a végjátékban robbanó csavaroknak köszönhetően feledhetetlen karakterré alakul.

A sámán természetesen a történet spirituális vetületét képviseli, mindezt olyan meggyőzően, mégis rettentő hamisan, hogy képtelenség kedvelni vagy gyűlölni. Nagyon széles skálán mozog, hitvilága valóságos, ennek ellenére ingatag. Egy békétlen, bestiális közösségben kell helyt állnia szellemi és egyben vallási vezetőként, ez pedig bárki számára komoly kihívást jelentene. Isten hívó szavát követve vezet egy népet, maguk mögött romokat és pusztulást hagynak. A másik két karakter tulajdonképpen éppen ezelől menekül.

Ez a három cselekményszál végül keresztezi egymást, nem akarom elszólni magam, hogyan, miért, és mi lesz az eredménye, de annyit elárulhatok, hogy elképesztő fordulatok miatt kapkodtam a fejemet. Minden ízében izgalmas – első oldaltól az utolsóig.

Mielőtt összegezném… el kell mondanom, hogy… a regény zsenialitása… maga a cím. Spoiler alert, csak saját felelősségre olvasd tovább ezt a bekezdést. Isten után. Az agyamat eldobtam tőle. Egyrészt a sámán és a Hadúr népe (inkább utóbbié, de a világi és vallási vezetők mindig összekapcsolódnak) ISTEN után kajtat. A sámán vezetésével megpróbálják megtalálni az istenüket, aki elméletileg valahol a Sóságon rejtőzik. A megváltás felé tartanak, a feloldozás felé, az örök megnyugvás és boldogság felé. Illetve ezt mindenki másként értelmezi, de egyfajta Valhalla, Nirvana várja őket ott. Sok fejezettel később, sok csavar után pedig meghalnak a vallási vezetők, a sámánok. Valaki átveszi a vezetést. És tovább hajtja a népet a pusztításba, magasabb hőfokon, még nagyobb brutalitással. Vagyis bemutatja, mi lesz isten után. Mi történik a spiritualitás legyilkolása, eltiprása, megtagadása után. Fantasztikus.

Szóval azt gondolom, ha mindent egybevetek, hogy ez egy olyan regény, amit vétek lenne kihagynod. Olvasd el, mert egyrészt nagyon kevés minőségi, magyar (!!!) posztapokaliptikus-disztópikus történet létezik, másrészt olyan sokrétű, érdekfeszítő és intelligens, hogy szeretni fogod. Ebben biztos vagyok.

Könyvkritikát írta: woolfe

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Sokatmondó, ráadásul a színösszeállítás hibátlan. Perzselő, misztikus, sötét. Kifogástalan. 5 pont

TÖRTÉNET:Komplex, csavaros, elgondolkodtató – ezek mellett dinamikus, rendkívüli. Nekem a lehető legnagyobb, pozitív csalódás. A játék is felkeltette miatta a figyelmemet, gondolkodom rajta, hogy megvegyem, mert olyan nehéz elszakadni a megismert történettől. 5 pont

KARAKTEREK: Életszagú diverzitás. Nagyon megszerettem a létezésüket, és a cselekményben betöltött szerepüket, még akkor is, ha a karaktert magát meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Megértettem, mit miért tettek, de akkor is… Valahol itt kezdődik a kiváló karakterábrázolás. 5 pont

EREDETI CÍM: Saltlands - Isten után

OLDALSZÁM: 260

MEGJELENÉS: 2016

MŰFAJ: disztópia, sci-fi, posztapokaliptikus