Fantasztikus fantasy: Gabriella Eld - Emlékek Jordan számára

„Jordan Norris senki. 
Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél jobban szereti őt a világon.
De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.”

Borító alapján figyeltem fel Gabriella Eld regényére. Izgalmas, kellemes tónusú színek uralják, a közepén egy sokat sejtető agancs, amely körbeöleli az írónő nevét, alatta pedig az izgalmas koncepció: Ikercsavar. Úgy gondolom, egy borító könyvek sorsát döntheti el, ezért igyekeznek a kiadók, írók és borítótervezők minél ízlésesebb, kreatívabb, vizuális elmeafrodiziákumokat készíteni.

Engem – mondhatni – kilóra megvett a kompozíció, ezért bátran ütöttem fel az elsőkönyves Gabriella krónikáinak első kötetét. Nem tudtam, mire számíthatok, a fülszövegben fantasy elemek nyomait fedeztem fel, egy középszerű főszereplőt, akit izgalmasabbnál izgalmasabb karakterek vesznek körül, és egyik világból a másikba csöppen. Ismerős recept, de mind tudjuk, hogy nem az a fontos, hányszor írtak meg valamit, hanem az, hogy azt a valamit hogyan írták meg.

A történet szerint Jordan egy átlagos tinédzserfiú, aki a mai trendeket követve könnyűdrogokat fogyaszt, és élete aktuális szerelme után kajtat. Legjobb barátai fájdalmasan különböznek tőle – és egymástól is -, de összetartja őket a hűség és szeretet. Jordan élete tulajdonképpen sekélyes, hétköznapi mederben csordogál, amíg meg nem jelenik egy idegen, aki sürgetően közli vele, az élete szemfényvesztés, rá máshol van szükség, és jobb, ha az ismeretlennel tart, mielőtt keményebb módszerekkel próbálják átrángatni a világukba. Innentől Jordan egy rémálomba csöppen, megszokott élete darabjaira hullik, és egy szempillantás alatt kell megpróbálnia alkalmazkodni egy másik síkhoz – az emlékei nélkül, mert azokat a saját érdekében elvették tőle. Megindul a kutatás, miközben sorsokat, történelmet és világokat ismerünk meg egyre jobban.

A történet maga sodró erejű, lebilincselő, egy első fantasy regényes írótól egészen mást várnánk. Kezdeti lépéseihez képest a világ sokrétű, szépen kidolgozott, népszerű és kevéssé ismert lényekkel operál. Van egy egyedi íze, ami mégis egységet alkot, ezért Gabriella Eld univerzuma ügyesen a nagyok nyomdokába lép. Megtalálható benne a keresztény vallás és buddhizmus, a mitológia és misztikum, ennek ellenére szokatlan, páratlan csavarokkal válik az írónő sajátjává.

Jordan karaktere szerethető, sokkal tovább marad emberi, mint elsőre gondolnánk, és nehezebben szabadul meg az illúzióktól, mint más, hasonló regények főszereplői, ettől közelebb tud kerülni az olvasóhoz is. Az elsőtől az utolsó pillanatig belső vívódásainak áldozata. Belekapaszkodik valamibe, ami nem valós, mert biztonságosnak érzi, ezzel pedig könnyű azonosulni.

A mellékszereplők, akik saját szemszöget is kapnak, ezáltal nem Jordan gondolataira, benyomásaira támaszkodva ismerhetjük meg őket, kreatívan megalkotott egyéniségek, mind mások, egységük ettől drámai és komikus atmoszférát alkot. Gok és Rio párosa mozgásban tartja a történetet, Robin végtelenül szerethető, Evon talpraesett, kompetens női karakter, Owen fricska a vallásnak, Sid szépen leképezi az erőt (háttérben marad, nem sokat mutatja magát, ha elszabadul, nehéz kordában tartani), Nestor különleges inverze ikertestvérének.

A váltott szempontoknál megmutatkozik egy apró gyengeség: mindegyik az írónő nyelvezetét használja, nem láthatunk stílusbeli, szóhasználati, asszociációs különbségeket, de még így is jól behatárolhatóak, szépen elkülönülnek.

Az írásnak lendülete van, érződik benne, hogy Gabriella Eld örömmel dolgozott rajta, mondhatni szívből alkotta meg, viszont az első kiadásban sok elgépelés, ragozási hiba található, valamint gyakori szóismétlés akár mondaton belül is, ami a korrektor hiányát mutatja. (Valóban, sem szerkesztő, sem korrektor nincs feltüntetve.) Viszont meg kell jegyeznem, hogy nyers, kiadott kéziratként elképesztően jó ritmusa van.

Néhány számomra kedves és erős pontot szeretnék kiemelni a regényből (esetleges spoilert tartalmazhat):

Owen és az angyalok: A történet bukott angyala egy kisfiú testében rekedt, szuicid hajlamú lélek. Vannak érzései, mégis bölcs, kitartó, de magába forduló. A vitákban enyhe arroganciával nyilvánul meg, ereje és tudása miatt a környezete egyszerre féli és tiszteli. Owen maga a vallás. Gyerekcipőben jár, önsajnáltató, erőszakos, éles elméjű, de konok. Vezetői képességekkel megáldott mártír. Bukott, ezért van hajlam benne a csapatjátékra, ragaszkodó, mégis kívülálló, nem találja a helyét. A megjelenő arkangyalok, akik számomra a vak hitet jelentik, önhittek, kegyetlenek és gonoszak, egyedül saját magukat tartják nagyra, mindenki más alattuk áll. Nekem ez jelentett a regény egyik legjobb karakterábrázolását.

Sirius és Livius, na meg a Pokol: Az alvilág leírásában és működési rendszerében ismét gyöngyszemre leltem. Eleve nagyon tetszett, hogy a Halál nem egy, hanem rögtön két személy, remélem, a későbbi kötetekben több is kiderül róluk, de még ennél is jobban szórakoztatott a Gonosz család. Merthogy a Poklot egy család tartja kézben, a gyerekek öröklik a bizniszt. Mint a maffia, csak éppen halott emberekkel.

Rio és Robin: Kettejük kapcsolata kifejezetten érdekel. Nem tudtuk meg pontosan, Rio miért vállalt felelősséget a fiatal vámpírért Merkartor helyett, hogy egyáltalán milyen viszony van Merkator és Rio között. Kifejezetten izgalmas a nevelőapa és gyermek kapcsolata.

Jordan és Nestor: Végre! Valaki vállalta, hogy alkot egy slash twincestet. Szerelmes ikertestvérek? Ha Martinnak sikerült eladnia Cersei-t és Jaime-t, akkor érdemes figyelmet fordítani az írónő szerelmes ikerpárjára is. Van benne néhány csavar.  

Mindent összevetve: olvasni fogom a folytatást. Sok elvarratlan szál maradt, az írónő a sorozatokhoz illeszkedő befejezésével pedig falat kaparó olvasókat hagyott a sötétben. Egyelőre. A regény folytatása nemrég jelent meg. Ha minden igaz, legalább olyan izgalmas lesz, mint ez volt.

Könyvkritikát írta: woolfe

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Mint említettem, ez keltette fel az érdeklődésemet. Ízléses, letisztult, sokat sejtető. Az agancsok később nagyobb szerepet kapnak, kifejezetten szerettem, mert később a borítóra pillantva rögtön eszembe jutott a történet. 5 pont

TÖRTÉNET: Első könyves történet, tehát nem hibátlan, ennek ellenére lebilincselő, szépen kidolgozott, remek hátterű. Pont annyi információmorzsát ad, hogy az olvasó ne haljon éhen, de eleméssze a tudásvágy. 3 pont

KARAKTEREK: A váltott nézőpontoknál már jeleztem, milyen apró hibát véltem felfedezni. A karakterek ettől függetlenül testet öltenek, könnyen elképzelhetőek, hamar az ember szívéhez nőnek. A főszereplőként funkcionáló mellékszereplők mellett figyelemreméltó entitások jelennek meg. Jó a karakterek közötti kémia is, jól működnek együtt. 4 pont

EREDETI CÍM: Emlékek Jordan számára

KIADÓ: Colorcom

OLDALSZÁM: 426

MEGJELENÉS: 2016

MŰFAJ: regény, fantasy