Spiritualitás vs. fogyasztói társadalom: Neil Gaiman - Amerikai istenek

Szörnyű ​vihar közeledik…
Árnyék három évet töltött börtönben, közben mindvégig csak azt a pillanatot várta, amikor végre hazatérhet szeretett feleségéhez, hogy együtt új életet kezdjenek. De mielőtt találkozhatnának, szabadulása előtt néhány nappal a felesége autóbaleset áldozata lesz. Árnyék élete romokban hever, és ekkor a sors egy különös idegennel hozza össze, aki Szerda néven mutatkozik be, és furcsa módon sokkal többet tud róla, mint ő saját magáról.
Szerda munkát ajánl neki, és miközben az események egyre váratlanabb fordulatokat vesznek, Árnyék kénytelen lesz megtanulni, hogy a múlt sohasem hal meg igazából. Mindenkinek, még az ő szeretett Laurájának is voltak titkai, és az álmok, mesék, legendák sokkal valóságosabbak, mint azt korábban gondolta volna. Árnyék számára egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet nyugodt felszíne alatt különös vihar tombol. Egy háború, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke. Egy háború, amelynek Árnyék hirtelen a kellős közepén találja magát.
A Hugo-, Nebula-, Locus-, SFX Magazine- és Bram Stoker-díjas, világszerte elsöprő sikerű regényt most a könyv megjelenésének tizedik évfordulójára kibővített változatban vehetik kezükbe a magyar olvasók.

Időnként nehezen veszem rá magam szórakoztatóirodalmi darabok elolvasására. Fél tucat negatív találkozást követően a sznobizmust takaróként húztam magamra, mintha csakis szépirodalmi darabokból állna a világ. Szerencsére a hozzáállásom néhány éve megváltozott. Most már tudom, hogy vannak remek, érdekes, izgalmas és kifejezetten okos darabok, amelyek nem zárják, hanem nyitják a világot, miközben érintik az emberi lélek kiismerhetetlen territóriumát. Neil Gaiman darabját többen ajánlották nekem, sőt, nem erre a konkrét regényre hívták fel a figyelmemet, hanem az író teljes munkásságára. 

És te jó ég, miért nem leltem rá előbb? Persze, tudom a választ: saját magam miatt. 

Mielőtt belemélyednék a mű boncolásos megközelítésébe, ejtsünk néhány szót a vallásról, hiszen ez a regény (a bővített verziót volt szerencsém megvenni és elolvasni) belőle építkezik. Nem felületesen, hanem kimondottan precíz, hiteles megközelítéssel. Gaiman saját elmondása szerint is rengeteg időt töltött különböző vallások megismerésével és tanulmányozásával. Ez meglátszik a kivitelezésen is. 

Azt azonban nehéz lenne megmondani, tulajdonképpen mi is a vallás. Mivel nem vagyok szakértő, Helmuth von Glasenapp meghatározására támaszkodom, vagyis a vallás olyan meggyőződés, „amely szerint személyes vagy személytelen, transzcendens erők vannak működésben.” Én azonban másként értelmezem, számomra a vallás ugyanis hagyomány, erőtér, egyfajta szellemi közösség, aminek pozitív hatásai is lehetnek. Hatással van a művészetekre, politikára, az általánosan elfogadott morálra, lényegében a kulturális alapok része. Nyilván vannak szélsőséges fanatisták, ez viszont nem feltétlenül a vallás hibája, inkább az emberi természetben látom a gyökereit. A vallás azonban a közösség ellenére (vagy inkább pont miatta) egy folyamatosan változó “valami”, hiszen az emberi fejlődéssel párhuzamosan alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. Az adaptív vallások túlélnek, ami elavultnak minősül, az lassan, mindenesetre biztosan kikopik. De a vallásnak manapság nehéz dolga van, és erre próbál Gaiman rávilágítani.

A történet szerint Árnyék három börtönben töltött év után végre hazatérhet, azonban a szabadlábra helyezése előtt a felesége autóbalesetben meghal. A robosztus testalkatú férfi hazafelé tartva megismerkedik Szerdával, aki visszautasíthatatlan ajánlatot tesz a számára. Árnyék, elveszítve a talajt a lába alól, úgy dönt, Szerda szolgálatába áll, és ezzel kezdetét veszi egy különös, misztikus és egyben rettentően hétköznapi utazás. Szerdáról hamar kiderül, hogy egyszerű ember helyett istenség, méghozzá Odin, a skandináv mitológia legnagyobb alakja. Árnyék előtt egy másik világ is feltárul, amelyben az elfeledettség sorsával szembenéző istenek küzdelemre kelnek a modern kor vallásának tárgyaival. 

Árnyék az első pillanattól kezdve szimpatikus karakter, teljesen átlagos képességekkel, saját elmondása szerint kissé butácska is, testi ereje azonban megkérdőjelezhetetlen. Könnyű a karakter bőrébe bújnunk, és egyik helyről a másikra utaznunk Szerda kérésére, aki a másik kimondottan kedvelhető jellem, az egymást érő szituációkban ügyesen oldja fel Árnyék gyötrődését. Ahogy a történet halad előre, szembesülünk azzal, hogy minden isten a túlélésért küzd – mindannyian a maguk módján. Az istenek nem gigászi, végtelen hatalommal rendelkező entitások, emberekként élnek, egyesek jobban, mások rosszabbul, néhányan kifejezetten egyik napról a másikra tengődve, ugyanis a mítoszok és vallások alakjai az emberek imádatából és hitéből nyerik az erejüket, és csupán addig léteznek, ameddig akad egyetlen ember is, aki hisz bennük.  Erejük egyenes arányban nő a bennük hívők számával.

Gaiman természetesen finomra hangolta a karakterek kidolgozását, frappáns leírásokkal, dinamikus dialógusokkal, időnként egy-egy félszóval érzékelteti az istenek jellemét és sajátosságait. Szépen ritmizált, kellemes sodrású regény, amely ügyesen pozícionált örvényekkel, konfliktusokkal tartja szinten az olvasó érdeklődését. 

Hosszan sorolhatnám a mű érdemeit, és bizonyosan sokan megtették már előttem, ezért szeretnék arra a három fontos részletre kitérni, ami számomra Gaiman regényét a szépen megszerkesztett fantasy fölé emeli. 

A gyász feldolgozása: Spoiler alert. Árnyék balesetben elhunyt felesége visszatér hites urához a síron túlról, és egy érme segítségével lelassítja az elkerülhetetlen rothadás folyamatát. Az író szelíden kézen fog bennünket, a főszereplővel együtt keresztülvisz a gyász különböző stádiumain. Árnyék kezdetben szeretné megmenteni Laurát, és Laura is szeretne megmenekülni. Igazán élni, nemcsak afféle komótosan lebomló zombiként. Azonban a háború végén – amely az Árnyék lelkében lezajló érzelmi vihart is jelképezi -, mindketten rájönnek, hogy a helyes döntés, ha Laura meghal. Rá vár valami, ahogyan a főszereplő élete is tovább robog. Végleg elengedik egymást békében, szeretetben. Új nap virrad. 

Az istenek, a társadalom és a kultúra kapcsolata: Elsőként le kell szögeznem, hogy az új világ mindenható urai fájdalmasan hitelesek. Az számítógép és internet, a média, a piac istenek ők, akikben egyre többen és egyre erősebben hisznek. A spiritualitás helyét tehát átveszi a kapitalizmus. Erre utal az is, hogy a régi istenek lényegében az eredeti vallások alakjainak importált változatai. Ez egyszerre bosszantóan őszinte, megrázó és bűntudat-keltő. Mindezeken túl, ha az eredeti vallás definíciójára gondolunk, egy sokkal összetettebb probléma merül fel. A transzcendens tér teljes átalakulása.

Gaiman azonban ítéletmentesen kreálja meg az új isteneket. Valóban egyfajta szégyenérzetet keltenek, ettől függetlenül a regény végén megjelenik egy másik Odin, és ezzel rámutat, hogy a vallások, mítoszok alakjai az emberekkel együtt változnak. Már a regény elején elejti, azért amerikai istenek a szereplők, mert az Egyesült Államokba vándorolt emberek vitték magukkal a hiedelmeiket és ezzel együtt őket is. Tehát Odin két különböző közösségben két különböző alakban tűnhet fel. Éppen ezért a számítógép és internet istene egy francia kisvárosban megint másként, más alakban létezhet, más tulajdonságokkal, más nagysággal és befolyással, de a regény végén szereplő Odin rávilágít arra is, hogy az eredeti istenek az eredeti legendák és történetek szerinti alakjukban is léteznek, tehát felhívja a figyelmet a vallás gyökereinek fontossága.  Árnyék ki is mondja a regényben, hogy Amerika rossz hely az istenek számára. Sokan bírálták az írót a véleménye miatt, aki britként mondhatni sötét, kellemetlen képet festett az amerikai társadalomról. 

Az apa, a fiú és a gyökerek: Spoiler alert. Szerdáról a regényben kiderül, hogy valójában Árnyék apja, tehát a férfi lényegében félisten. Különös látomásai végigkísérik Árnyékot a hosszú úton, amit meg kell tennie. Az apa felelőtlen, ravasz, kész feláldozni másokat, hogy saját maga profitálhasson a bukásukból. A fiú érzékeny, kedves, segítőkész, kész feláldozni saját magát, hogy másokon segítsen. Mégis nagyon fontosak a gyökerek, hiszen Árnyékot az apja kíséri végig az úton, Szerda úr, első lépéstől az utolsóig. A regény és Árnyék szempontjából is fontos, honnan indult, hová jutott, és hogyan tette meg az utat. Fontos továbbá Szerda, azaz Odin jelenléte és szerepe is. Az apja indítja el, az apja kíséri, de a fiú végül átlép apja bűnei felett, és a terhet nem cipeli tovább. Kitörölhetetlen tény, hogy Árnyék Szerda gyermeke, de nem határozza meg azt, miként éljen. Ez a finoman kibontott apa-fiú kapcsolat talán az egyik kedvenc alapzöngésem a történetben. 

Végszóként annyit tudnék még írni, hogyha módod van rá, olvasd el. Hidd el, megéri. 

ÉRTÉKELÉS:
BORÍTÓ: Magával ragadó, baljós. A kiemelkedő füst egy emberszerű koponyát ábrázol, az istenek jelenlétét hangsúlyozza, valamint a város fölött terebélyesedő gombafej alakba nyúló felhő szimbolizálja a közelgő háborút. 5 pont
TÖRTÉNET:  Alaposan kidolgozott, cselekmény dús, izgalmas, sodró erejű. A közel hétszáz oldal meg sem érződik, mert annyira lebilincselő és intelligens regény. 5 pont
KARAKTEREK: Gaiman egyetlen karaktert sem hagyott a levegőben lógni. Éppen elég információt ejtett el ahhoz, hogy valaki mindegyiknek a jellemét jobban megismerhesse a mítoszokból. Az emberi karakterek kidolgozottak, érdekesek, szerethetőek. 5 pont

EREDETI CÍM: American Gods
KIADÓ: Agave Könyvek
OLDALSZÁM: 648
MEGJELENÉS: 2015
MŰFAJ: fantasy
FORDÍTOTTA: Juhász Viktor