Az én végtelenje: Neil Gaiman & Michael Reaves - Köztesvilág

(Nyerd meg a Köztesvilág egy példányát a Woolfe könyvespolca Facebook oldalamon! ;) Részletek a linken érhetőek el.)

„Joey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással.

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben.

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.”

Neil Gaiman elméjének gyakorlatilag semmi sem szabhat határt. Otthonosan mozog a fantasy elemek között, merít a történelemből, újragondolja, fantazmagóriát emel belőle, és közben egy pillanatra sem felejt el aktuális maradni. Ha valaki ilyen tehetséggel kombinálja a múltat, jelent és jövőt, annak kifejezetten vigyáznia kell koprodukciók esetén, mert az eredmény töredezett lehet, esetleg veszít a megszokott minőségéből.

Michael Reaves neve ismerősen csengett, de rá kellett keresnem, és döbbenettel konstatálni, milyen széles spektrumon is mozgatja a képességeit – ráadásul eredményesen. Ettől függetlenül szembeötlött, mennyire más síkon is mozognak, az egyetlen, ami egyezett, az a mesélés iránti mérhetetlen vágy – mértéktelenül, gyerekeknek, fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. Egy ifjúsági fantasy regény esetén pedig elengedhetetlen, hogy ne kizárólag a korosztályt szólítsák meg, de a korosztály kellőképpen exkluzívnak érezze.

Úgy éreztem, jó helyen vagyok; jó megfogni a könyvet, még ha vékonyka is; jó meglátni, hogy egy sorozat első része; jó hinni abban, hogy az ilyen típusú regények körül leülepedett, szerelmi háromszögektől nehéz por lazábbá, könnyebben lesimíthatóvá válhat.

Gaiman és Reaves maradandót alkotott, de ne szaladjunk ennyire előre.

A történet szerint Joey Harker a világ legátlagosabb kamaszfiúja, nincs benne semmi említésre méltó, a hétköznapi iskolások leghétköznapibb életét éli annak minden bújával, bajával és viszonzatlan szerelmével. Egy nap azonban, szó szerint a semmiből, egy másik Földre csöppen, amely megszólalásig hasonlít a sajátjára, és mégsem ugyanaz. Joey hamarosan megtudja, hogy több milliárd és milliárd alternatív univerzum létezik, ő pedig egy nagyon különleges képesség birtokában van, amit nem ismer, és nem is tud használni.

Azon túl, hogy a saját életét újra kell értelmeznie, kénytelen menekülni a mágia és a tudomány fanatikusai elől, akik szeretnék felhasználni őt a saját céljaikra. Az egymásnak feszülő ellenfeleken túl a Köztesvilág nevű szervezet is megjelenik, hogy Joey-t egy szélmalomharcba csábítsák, és hős legyen belőle – de a megmentendő világokban erről senki se tudjon. Joey a békés életéből egy háborúba csöppen, ahol megtapasztalja, semmi sem túl nagy ár azért, amiben hiszünk.

Temérdek pozitívumot emelhetnék ki, kezdve azzal, hogy az ilyen típusú regények főhősei messze elmaradnak Joey Harker hitelességétől, folytatva azzal, hogy az eredetileg 1995-ben megfogant ötlet mennyire időtálló és eredeti, egészen odáig, hogy érződik Gaiman leheletnyivel súlytalanabb jelenléte is, ami miatt az ötlet és a kivitelezés alig megfigyelhetően, de elmarad a megszokott színvonaltól. Csakhogy nem ezekről szeretnék értekezni, mert a történet – számomra – három fő vonala sokkal izgalmasabb kérdéseket vet fel.

1. A tudomány és hit csatája:

Évezredes háborúról van szó, ömlött érte és miatta a vér, vívták karddal, máglyával, akasztással, fröcsögő veszekedések keretein belül, szakadtak szét miatta családok, barátságok, sőt, birodalmak is, ezért megkerülhetetlennek tűnik. Ennek a vitának a létjogosultsága garantált, és rátett egy lapáttal a média terjeszkedése. Egyre kevesebb fehér folt van világunk térképén.

Íróink ezt az alapkonfliktust jelölték meg a történet mozgatórugójának, több trillió univerzum sorsa függ attól, ki ér előbb oda, ki kebelezi be. A vak hit, amit boszorkányokkal és mágiával jellemeznek, esetleg a vak hitetlenség, amihez öltönyös, érzelemmentes emberrobotok köthetőek. Ez a két véglet létezik, kompromisszum nem létezik, egyedül a Köztesvilág harcol azért, hogy egy-egy világon ne billenjen meg az egyensúly. Tudományra és hitre szükség van, azonban egyik sem kerülhet túlsúlyba.

Többet tudunk meg a boszorkányokról, de a regényben ugyanúgy érzékeltetik, a másik oldal is elvakult, fanatizmusuk hasonlóan romboló jellegű.

2. Komplex, szerethető, okos világ:

Nem akarom hasonlítani a többi, hasonló hangvételben megírt regényhez, mégis kénytelen vagyok megemlíteni, mennyivel másabb, okosabb is ez a világ és a karakterei. Például Színes kommunikációs képességei egyértelműen a nyelvi különbözőségekből fakadó félreértéseket, majd pedig a különbözőségek ellenére kivitelezett együttműködést. Azt már csak mellékesen említem meg, mennyire menő, hogy valami színek segítségével diskurál. Nem hagyható ki az sem, mennyi munka van a számomra érthetetlen, tudományos kifejezésekben és magyarázatokban. Pislogtam. Elvégre különlegesnek kell lenni, hogy értsd, én pedig nem jártam még a Köztesvilágban. És tényleg csak apróságként hoznám fel, hogy külön tetszett, ezek az alternatív univerzumok nem feltétlenül egy kronológiai síkot követnek, járunk a jelen más verziójában, de a középkorban is, így a világok egymásra nem tolhatóak rá, tényleg egy képzeletbeli karéjon helyezkednek el, mint egymáshoz tartozó, ennek ellenére független rendszerek.

Emellett persze nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy a Köztesvilág kiskatonái nem elég, ha erősek vagy szerencsések, végtelen tudástárat kell elsajátítaniuk az eredményesség érdekében. Mindezt úgy írták meg, hogy apró lépésekben, de oktat is. Biztos vagyok benne, hogy néhány kamaszt a biotechnika vagy stratégia felé terelt.

3. Az én sokfélesége:

Ez tarolt. Úgy értem, elolvastam a regényt, félretettem, és talán pár órával később ütött be, hogy te jó ég, mi a fene! Ezzel egyidejűleg szeretném jelezni, ez a legnagyobb erőssége. A leges legnagyobb. Anélkül, hogy sokat elárulnék a történetről, és ezzel együtt élvezhetetlenné tenném,  annyit elárulhatok, hogy Joey Harker minden világban Joey Harker, éppenséggel minden világban más Joey Harker. van, ahol Jo, máshol Jai, megint máshol J/O.

Hogy ennek mégis mi a lényege? Nagyon egyszerű. Én sokféle vagyok. Én sokféle lehetek.

Joey sok világban létezik egyszerre, mindenhol másként, és mivel minden világ más, az eltérőségek a külsőben, erőben, okosságban, testfelépítésben, bármi egyébben jelentkezhet. Vannak itt szárnyas lányok – igen, lányok, hát nem fantasztikus? -, félig robotok, különlegesen okosak, felvágósak, szerények, maguknak valók, és még hosszan folytathatnám. Mindenkit a körülményei tesznek azzá, amik. Minden Joey máshol és máshogyan nőtt fel, más gazdasági, szociális közegből érkezett, különbözőségeik ellenére azonban erős csapatot alkothatnak.

És én ezzel együtt sokféle lehetek, mert a körülményeimtől függetlenül van lehetőségem a változásra, és egy támogató közegben motivációra is lelhetek.

Végezetül annyit tudnék mondani, ha módodban áll, olvasd el! Amennyiben téged nem győz meg, azért add oda a kamasz öcsédnek, húgodnak, gyerekednek, az ismerősöd gyerekeinek. Valahol kikerül a polcra, ebben biztos vagyok.

Könyvkritikát írta: woolfe

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Sajnos nem győzött meg. Kevésnek tartom egy ilyen történethez.  2 pont

TÖRTÉNET: Pörgős, izgalmas, szerethető, olvasás közben oktat, végighömpölyögsz a sorokon, oldalakon, fejezeteken.  5 pont

KARAKTEREK: A karakterek sokfélesége üdítő, ennek ellenére sokakról keveset tudunk meg, így hiányoznak a motivációik, érzelmi skáláik. A folytatásban remélem, több kiderül akár az Öregről, akár Joey társairól, a boszorkányokról és a tudomány öltönyös katonáiról. Színes a telitalálat nálam.  4 pont

EREDETI CÍM: Interworld

SOROZAT: Köztesvilág trilógia 1.

KIADÓ: Agave Kiadó

OLDALSZÁM: 208

MEGJELENÉS: 2016

MŰFAJ: fantasy, ifjúsági

FORDÍTOTTA: Pék Zoltán