Empátia határán innen és túl: Philip K. Dick - Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?

„Nexus 6, másolatok, Deckard, Rachel…

A nevek ismerősek. A könyv is. Philip K. Dick korszakalkotó regénye, amely alapját képezte Ridley Scott kultfilmjének, a Szárnyas fejvadásznak. A kötethez három vezető irodalomtörténész – Bényei Tamás, H. Nagy Péter és Tillman J.A. – írt kísérő szöveget, amelyek segítségével végre a helyére kerülhet Dick egyik legnagyobb hatású alkotása.”

Philip K. Dick megkerülhetetlen alakja az irodalomnak. Lehet őt szeretni vagy nem szeretni, hasznosnak, esetleg hasztalannak tartani a munkáját, azonban vitathatatlan a befolyása a science fiction berkeiben. Mondhatni megreformálta a műfajt és ezzel együtt az alapjait is letette. A mai filmes és irodalmi palettát nézegetve egyértelmű, milyen mélyen is gyökerezik Dick jelenléte.

Az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? kultregény, nagyban átdolgozott adaptációja, a Szárnyas fejvadász, kultfilm. Végigsöpört nemzedékeken, újabb és bővített kiadásai visszatérő látogatói az eladási sikerlistáknak. Nem Dick legjobb munkája, de egyike a legjobb munkáinak. Szerteágazó filozófiai és morális kérdései, felvetései, dilemmái aktuálisak tudnak maradni, holott az eredeti regényt 1968-ban adták ki. Az akkori politikai viszonyokat megtartva rémisztő disztópiát festett, emellett felvetődik a vallás és robotika kérdésköre is. Komplex, rendhagyó, eredeti alkotás. De miről is szól?

A történet szerint Rick Deckard fejvadászként dolgozik a Végső Világháborúban majdnem teljesen elpusztult Földön. Engedetlen androidokat kutat fel és iktat ki, egyetlen motivációja a velük keresett pénz, amit aztán elektronikus állatokra költhet. Egyetlen bárányával és depressziós feleségével él együtt, amikor befut az hír, hogy San Fransisco egyik legjobb fejvadászát, a kollégáját majdnem megölte egy android. Rick átveszi sérült munkatársa feladatait, és ezzel megindul életének lelkileg és fizikailag legfárasztóbb küldetése, amely során megkérdőjeleződik benne minden, amiben hitt, és amit remélt.

Ha azt mondom, ez a könyv jó, akkor messze vagyok az igazságtól. Ez az a könyv, az a regény, amit el kell olvasni, amit nem szabad félretenni, ami mellett nem érdemes elsiklani. Ha sosem szeretted a science fictiont, esetleg idegenkedsz tőle, akkor is érdemes esélyt adni neki. Minden történet túlnő a saját korlátain, az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? esetében a regény eltörli saját korlátjait. A Föld egyszerre börtön, menedék és végtelenbe nyúló pusztaság, amelyen túl létezik a valódi élet, csillagrendszerekbe és fényévnyi távolságokba kövesedve.  

Nem feltétlenül tudnék esszészerűen írni róla – megérdemelne egy átfogó vizsgálatot -, ezért szerényen kitérnék azokra a részekre, amelyek miatt ajánlani tudom, amelyek gondolatfolyamokat indítottak el bennem.

1. Mercer és a teizmus fontossága: Ezen a Földön már nem isten korlátlan hatalma létezik, hanem Merceré, akivel tudatmódosított állapotban találkoznak, és akinek az útját minduntalan bejárják a lelki és vallási feltöltődés érdekében. A szerkezet segítségével az emberi alanyok úgy érzik, transzcendentális közegben érintkeznek mindenkivel, érzik a jelenlétüket, és elszenvedik Mercer, a tulajdonképpeni isten sérüléseit és fáradalmait. Rick legelkeseredettebb pillanatában szót vált Mercerrel, aki leveti isteni mivoltát, mondhatni emberré csupaszodik, miután az androidok leleplezik, hogy a mercerizmus, tehát az egyetlen vallás, hazugság, megrendezett színjáték, és azt mondja, semmi sem változik. Ezt pedig az androidok nem érthetik. Az empátiadoboz lényegében az empátia gyakorlását hivatott segíteni, ezzel párhuzamosan a hit kérdéskörét járja be. Hit lesz akkor is, ha lerombolják a bálványokat. A színtiszta tudás nem törölheti el az emberek ezen képességét.

2. Az androidok: Azért ijesztőek, mert nagyon hasonlítanak az emberekre, de képtelenek az együttérzésre. Átlagosan négy évet élnek, amit – meglehetős narcisztikussággal – kevésnek vélnek, ezért próbálnak túlélni, de másokra nincsenek tekintettel. Számukra nem jelent sokat egy pók, érdekes kísérlet, hány lábbal képes még szaladni, miközben az olvasó kényelmetlenül olvassa ezt a kegyetlenséget. Érdekes felvetés, hogy az androidok közösséget élnek meg, összeverődnek, nem teljesen tisztázott, hogy ezt túlélési esélyeik megnövelésére teszik-e, bár a válaszom egy hatalmas igen. Az androidok végül is a tiszta rációt testesítik meg. Nem óvják a pókot, hogy visszatérjek a kiemelt esethez, nem mentik meg, nem zárják üvegbe, mert a pók nem olyan élőlény, melynek a prezervációja logikai szempontból indokolt. A pók már nem tesz hozzá semmit az élethez, hiánya észrevehetetlen. Ujjonganak, amikor Mercert leleplezik, mert számukra a vallás ostoba, és remélik, erre az emberek is ráeszmélnek.

3. Az androidok és az emberek: Kapcsolatuk komplikált és sok szálon egybefut, erre nem érdemes kitérni, nincs annyi hely, sem idő, hogy érdemben értekezhessek, azonban ki kell emelnem, hogy a kettejük közötti hasonlóság nem csak külsőségeikben félelmetes. Az androidok programozott robotok, egy-egy feladat ellátására lettek készítve, az emberek pedig érzelmeiket programozó készüléket használnak, hogy egy-egy feladatot el tudjanak látni. Képesek vidámságot, munkakedvet, megérdemelt pihenést stimulálni. Túlságosan közel vannak egymáshoz.

4. Itt senki sem jó – és senki sem rossz: A regény egyik nagy csavarja, hogy mindkét féllel képes az olvasó azonosulni. Beindul az empátia, akár Rickről van szó, akár Rachelről. És közben morálisan mindketten egyformán megkérdőjelezhetőek, sőt, az összes fejvadász és android. A regény során nem véletlenül merül fel többször is, egy adott fejvadász android-e, és az sem véletlenül merül fel, egy adott androidnak vannak-e érzései. Az átfedések megdöbbentően izgalmasak és elgondolkodtatóak.

Összességében azt tudom leírni, hogy fogok még foglalkozni a regénnyel, nem ennyire felületesen, mert ez a történet minden, csak nem felületes. Ha teheted, olvasd el. Ha nem teszed, valami kimarad. De tényleg. Én szóltam.

Könyvkritikát írta: woolfe

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ:  Ez a 2015-ös kiadás nekem telitalálat. A hideg színek, alakzatok, és a bagoly a hátoldalon! Nincsenek már baglyok abban a világban. Rettentő szomorú.  5 pont

TÖRTÉNET: Izgalmas, lehengerlő, olvasatja magát. Nem lehet egy levegővétellel elolvasni, nekem többször félre kellett tennem, annyira mélyre tudott vágni időnként. Az biztos, hogy Rick útja során az olvasó is megkérdőjelez mindent – a saját életére vonatkozóan is, éppen ezért könnyedsége ellenére nehéz, súlyos a tartalom.  5 pont

KARAKTEREK: Mindegyikért odavoltam. De tényleg. Apró ecsetvonásokkal rajzolja valóságossá a karaktereket. Elég néhol egy fél mondat, egész személyiségszeletek sejlenek fel. Egyedi érzékkel nyúl hozzájuk. Koherensek, kompetensek és bravúrosak.  5 pont

EREDETI CÍM: Do Android Dream of Electric Sheep?

KIADÓ: Agave Könyvek

OLDALSZÁM: 256

MEGJELENÉS: 2015

MŰFAJ: science fiction

FORDÍTOTTA: Pék Zoltán