Detektívtelen detektívregény: Kondor Vilmos - Budapest noir

„Budapest, 1936. október. Gömbös Gyula halott. A Terézváros egyik kapualjában egy fiatal zsidó lány holttestére bukkannak. Az Est helyszínre érkező bűnügyi zsurnalisztája, Gordon Zsigmond kérdezősködni kezd, de mindenütt falakba ütközik. A szálak egyszerre visznek felfelé, a társadalom legfelső rétegeibe, és lefelé, a nyomor és elkeseredettség szörnyű világába. Gordont hajtja szimata és kíváncsisága, és minél jobban el akarják ijeszteni, ő annál kitartóbban követi a nyomokat. Nem tudja, kiben bízhat, nem tudja, kit milyen hátsó szándék mozgat, nem tudja – de nem is érdekli –, mikor milyen érdeket sért. Egy dolgot akar csupán: megtalálni a lány gyilkosát, mert rajta kívül ez senkit sem érdekel.”

Kondor Vilmos létezik, meg nem is. Van saját Wikipédia oldala, kiadtak a neve alatt néhány könyvet, interjúkat is közöltek vele, de soha senki nem látta. Mindent elektronikus úton intézett. Tehát Kondor Vilmos egy mítosz. De ha ez a mítosz nem létezne, akkor a mai, felvizezett kortárs irodalom egy Budapest noirnyival kevesebb lenne. Az pedig – higgyétek el nekem – meglehetősen számottevő mértékegység.

A regény úgy jutott el hozzám, hogy nézelődtem, kikkel szeretnék megismerkedni. Nem rejtett, feltett szándékom a magyar irodalmat, írókat és alkotásokat népszerűsíteni, mert úgy gondolom, bőven akadnak gyöngyszemek. A Budapest noir borítója megkapóan sejtelmesnek tűnt, krimi ide vagy oda, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megismerkedjem vele, ehhez az Agave kiadó – és természetesen a Kildara – boldogan asszisztált. Ezért rettentően hálás vagyok, különben ma én is egy Budapest noirnyival kevesebb lennék.

Akár létezik Kondor Vilmos, akár nem, a Bűnös Budapest ciklus első kötetével engem kilóra megvett. De mielőtt részletesebben kifejteném a véleményem…

A történet szerint Gordon Zsigmond, az Est bűnügyi zsurnalisztája éli a cikkírás monoton és újságírói nyomozások izgalmas életét. Éppen egy majdhogynem pitiáner ügy részleteit próbálja kideríteni, amikor egy prostituáltként dolgozó zsidó lány holttestével, egy sokkal szövevényesebb és borzalmasabb eset keresztezi az útját. Zsigmond, főként a furcsa körülményeknek és a rendőrségi szenvtelen viselkedésének köszönhetően, jobban beleássa magát a lány történetébe, mint kellene. Túlságosan messzire merészkedik, ami egyszerre veszélyezteti a társadalmilag és rangban felette állók jó hírnevét, valamint saját és családja testi épségét. De Zsigmond nem nyugszik, szüksége van az igazságra, és nem riad vissza semmilyen eszköztől.

A Budapest noir egy krimi, amit szépirodalmi stílusban írtak meg, illetve ami a tér- és időutazás ellenére is aktuális, pezsgő és sötét. Rettenetesen sötét. Ízig-vérig noir darab, annak minden jellemzőjével együtt, emellett a füstös-ködös Budapest, és a kalapos zsurnaliszta képe eszméletlen jó hangulatot kölcsönöz a regény történetének.

De hát mi is az a noir, és hogyan elevenedik meg a lapokon? Ha a hivatalos definícióhoz akarok nyúlni – máshoz nem is nagyon mernék hirtelenjében -, a noir irodalom a bűnügyi drámák és krimik melegágya, amelynek főszereplője (gyakran egyben narrátora) nem detektív, azonban a bűntényhez szorosan kapcsolódó személy, például gyanúsított, áldozat, esetleg maga az elkövető. Ez Kondor Vilmos regényére nem teljesen igaz, de egy kevés kutatás után megtaláltam a hardboiled műfajt, melyben a főszereplő maga a detektív, aki napi szinten találkozik (erőszakos) bűncselekményekkel. Zsigmond, a regény főszereplője tulajdonképpen ennek a két műfajnak az ötvözéséből született.  Az Est bűnügyi újságírójaként az utóbbi feltétel megvalósul, azonban nem detektív, nem áldozat és nem elkövető. A hardboiled vonal itt ki is huny, innentől kezdve a noir minden sajátossága veszi át az uralmat: megtalálható benne a korrupció, a társadalmi problémák, a szexuális motiváció, a kettős vagy ambivalens erkölcs, valamint a főszereplő önpusztító életmódja.

Egyébként is Zsigmondban rejlik a kulcs, bár a mellékszereplők is hibátlanul funkcionálnak a cigarettafüstbe burkolt, vörös rúzsos detektívtelen detektívregényben. A bokszmeccseket és italozást kedvelő, zsarolásra hajlamos Zsigmond nem lenne teljes az ő Krisztinája, a talpraesett, okos, tehetséges és önálló társa nélkül. Kettejük dinamikája figyelemreméltó. De Mór, a zsurnaliszta nagyapja is szerethető és izgalmas mellékhang, akiben könnyű felfedezni az idősebbekre jellemző tétlenséget és második önmegvalósítási hajlamot, amit a fiatalabb generáció már nem ért. Ez esetben Mór a tökéletes lekvár elkészítésén dolgozik szüntelen, kiderül róla, hogy annak idején orvos volt, ezért tettvágyát és hajthatatlanságát megérti az olvasó, sőt, mulattatónak is tarthatja. Színesíti továbbá a történetet Gellért detektívfelügyelő és Vörös Margó jelenléte, az utóbbi bujasága és tragédiája fénylő ívet ír le.

Maga a nyomozás és az eredmény nem megismételhetetlenül egyedi, viszont Kondor Vilmos leírásai, kifejezésmódja, illetve a szöveg gördülékenysége bőven kárpótol mindenkit. A halott zsidó lány rejtélye szívszorító, és az író szándékosan járja be Budapest legmocskosabb, legbűnösebb részeit, párhuzamosan pedig a legcsillogóbb, legelőkelőbb szalonokba is bepillantást enged. A két helyszín és atmoszféra fúziója adja ki Budapestet.

Ebben az ízig-vérig noir regényben nem nehéz elveszni, a festett képet rögtön hiányolni kezdtem, amint az utolsó oldalra értem. Biztosan olvasni fogom a folytatást.

A regényből idén film is készül. Nehéz lesz megtartani ezt a kiváló alapszerkezetet és tartalmat, de reményeim szerint – és a színészgárdát tekintve – van remény.

Könyvkritikát írta: woolfe

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ:  A noir maga. Arctalan alak, megnyúlt árnyék, kalap és sötét tónusok. Hibátlan.  5 pont

TÖRTÉNET: A történet maga nem akkora bomba, kicsit robban kívül, sokáig füstöl belül. Nehezen lehet megszabadulni a lány körül zajló eseményektől, ezzel párhuzamosan Zsigmond nyomozása és magánéleti gondjai is elevenek maradnak.  4,5 pont

KARAKTEREK: Valóságosak – élnek és lélegeznek. Nem feltétlenül egyediek, viszont szépen vannak megírva, kellő aprólékossággal kidolgozottak. Zsigmond és Krisztina tarolnak.  5 pont

SOROZAT: Bűnös Budapest ciklus I.

KIADÓ: Agave Könyvek

OLDALSZÁM: 200

MEGJELENÉS: 2015

MŰFAJ: krimi, szépirodalom, noir-irodalom